.

Miért van mindenki életében az az egy, aki aztán mindent megváltoztat, aki meghatározza a másik nemhez való viszonyt, aki uralkodik az életünkön, mint egy önjelölt tirannus? És miért van az hogy egyesek nem képesek felülkerekedni ezen, elfelejteni azt az egyet, és nyitni a világ felé? Hisz ott találhatnának valaki mást, aki talán nem jobb, talán nem tökéletesebb, de valódi, és a másikkal ellentétben tud szeretni. Ezek az egyek igazából nem is léteznek. Nem létezhetnek, mert egy délibábot kergetünk velük. Olyannak látjuk őket amilyenek talán soha nem is voltak, de amilyenek ma már biztosan nem és mi azzal töltjük a fél életünket, hogy utánuk sóvárgunk. Aztán mikor szembesülünk a valósággal nem tudunk mit kezdeni magunkkal, mert ami addig célként és ún. "életem értelmeként" szerepelt a világunkban egyszerre szertefoszlik, mert nem volt igazi. És tudván tudva, hogy mi volt az a bizonyos egy és mit tettünk miatta magunkkal még ekkor sem tudunk megszabadulni tőle, ekkor is ott kísért az életünkben, mint egy szellem, aki a kicsiségünkre emlékeztet.
"All girls are evil , all boys are stupid."

I wanna start the fight

Áhh. Nem hiszem el, hogy már megint ezt csinálja velem! Na jó, nem is csinál semmit. És épp ez az. Már megint lemondott egy találkát. Persze koncert, meg bla-bla és nem is lenne az egésszel semmi bajom, ha nem két hete láttam volna utoljára. Ilyenkor egy kicsit feminista hangulatba kerülök. (Kasztrálni szeretnék néhány hímet-elsőként őt.) "I'm havin' more fun" (Hát persze.)

Na mindegy. A lényeg, hogy vége a vizsgaidőszaknak, mostantól talán már jut időm az életre is. Meg a blogírásra. :)