.

Miért van mindenki életében az az egy, aki aztán mindent megváltoztat, aki meghatározza a másik nemhez való viszonyt, aki uralkodik az életünkön, mint egy önjelölt tirannus? És miért van az hogy egyesek nem képesek felülkerekedni ezen, elfelejteni azt az egyet, és nyitni a világ felé? Hisz ott találhatnának valaki mást, aki talán nem jobb, talán nem tökéletesebb, de valódi, és a másikkal ellentétben tud szeretni. Ezek az egyek igazából nem is léteznek. Nem létezhetnek, mert egy délibábot kergetünk velük. Olyannak látjuk őket amilyenek talán soha nem is voltak, de amilyenek ma már biztosan nem és mi azzal töltjük a fél életünket, hogy utánuk sóvárgunk. Aztán mikor szembesülünk a valósággal nem tudunk mit kezdeni magunkkal, mert ami addig célként és ún. "életem értelmeként" szerepelt a világunkban egyszerre szertefoszlik, mert nem volt igazi. És tudván tudva, hogy mi volt az a bizonyos egy és mit tettünk miatta magunkkal még ekkor sem tudunk megszabadulni tőle, ekkor is ott kísért az életünkben, mint egy szellem, aki a kicsiségünkre emlékeztet.
"All girls are evil , all boys are stupid."

I wanna start the fight

Áhh. Nem hiszem el, hogy már megint ezt csinálja velem! Na jó, nem is csinál semmit. És épp ez az. Már megint lemondott egy találkát. Persze koncert, meg bla-bla és nem is lenne az egésszel semmi bajom, ha nem két hete láttam volna utoljára. Ilyenkor egy kicsit feminista hangulatba kerülök. (Kasztrálni szeretnék néhány hímet-elsőként őt.) "I'm havin' more fun" (Hát persze.)

Na mindegy. A lényeg, hogy vége a vizsgaidőszaknak, mostantól talán már jut időm az életre is. Meg a blogírásra. :)

"lökött vagy"

"Hajjajj. Tisztára lökött vagy." Ezt mondta ma egyik barátnőm, akivel már sikerült közölni, hogy mit alkottam/alkotok.
Persze, hogy nem akar dönteni, mikor így neki nagyon is jó. Gondolj csak bele: két srác. Csak azért nem választja valamelyiket mert mindkettőt megkaphatja. Ennyi. Hülye ribi.
Egyfolytában ezzel ostorozom magam, holott nagyon jól tudom, hogy ez nem igaz. Egyszerűen azért nem döntök, mert nem tudok dönteni. Ugyanakkor tudom, hogy ha megtudnák (nem is azt, hogy egyszerre mindkettőjükkel járok, hanem) hogy egyáltalán felmerült egy harmadik ember lehetősége...ha csak ennyiről is tudomást szereznének, mindkettőjüket elveszíteném, mert egyikük sem tudna többé megbocsátani nekem. Igen, T-vel voltam este, az óév utolsó napján, és nem, nem történt semmi olyan. Azt hittem utálom, amiért nem keresett, amiért szart rá, hogy mi van velem, de mikor meghallottam a hangját a telefonban...nem is tudom...valami fura melegséget éreztem a mellkasomban, és úgy éreztem látnom kell...szakítok vele, és hazamegyek...de aztán amikor kijött elém a buszhoz és rámnézett nem tudtam semmit sem mondani, amikor pedig magához ölelt és megcsókolt nem tudtam tiltakozni és azon kaptam magam, hogy jólesik, hogy belesimulok a karjába és azt akarom, hogy ne engedjen el. És igen, tegnapelőtt mikor Gömbivel találkoztam nem bírtam abbahagyni a mosolygást, mert boldog voltam és nem bírtam levenni róla a szemem, mert minden mozdulatát rögzíteni akartam az agyam egy rejtett zugában, ahonnan mindig elővehetem, hogy lássam, mert jól érzem magam vele, szeretek vele lenni és...csak egyszerűen boldoggá tesz. DE és itt jön a képbe T. De nem érzem benne azt az őrült pörgést, azt a lobogó tüzet, azt a szenvedélyes életimádatot, ami annyira összeköt T-vel, ami miatt annyira úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy egy pöcs (mert valljuk be, mert ez tény, T egy nagy pöcs) úgy érzem összetartozunk. Ami pedig T-ből hiányzik, az odaadás, a törődés...ezek megvannak Gömbiben. Hogy megértsétek. Ha T a nap, akkor Gömbi a lámpaizzó. Ha belenézel az égő fénye is elvakít, talán nem annyira mint a napfény, de elvakít, de a nap csak nappal szórja rád a fényét, lámpával viszont bármikor világíthatsz. Ha T az erdőtűz, akkor Gömbi a kandallóban égő farakás. Az egyikben sokkal több a lendület, az erő, ugyanakkor fenyegető is, a másik pedig biztonságot ad, tudod mire számíthatsz tőle. Ha lehetséges lenne kettőjük jó tulajdonságaiból összegyúrni egy férfit, én megtenném.
Kezdem úgy érezni, hogy egy olyan hálót szövök magam köré, amiből nem tudok majd kimászni...jól semmiképp, de hogy egyáltalán sikerül...az is kétséges. Úgy érzem egy kicsit mindkettőjükbe beleszerettem. Ha ez lehetséges egyáltalán.

Heti bontás

Nos. Ha ti azt tudnátok, hogy mennyi mindenről maradtatok le! Na de majd most. Szóval. Úgy volt, hogy csütörtökön Kovbojok koncertre megyek. Persze felhívott T., hogy lesz ez a tehetségkutató izé és hogy mi lenne ha mennék. Mentem. Tökjó volt. Jól éreztem magam vele, megbeszéltük, hogy vasárnap megyek hozzá, bla bla. Szóval jó volt. Pénteken voltunk Andival Ad Astra koncerten. :) Felismert a srác, pedig rég volt, hogy találkoztunk. :) Abszolút pozitív volt, szintén jól éreztem magam...bár...megint hívott T., hogy a városban van, és hogy tudnánk találkozni. Háth mondok, az jó, de én meg koncerten vagyok. Gyere ide. Nem jó mert ő is koncerten van. Na bumm mondok, akkor ma este külön bulizunk, hétvégén úgyis találkozunk. Szombaton T. írt sms-t, hogy hát sajna nem ér rá és nem tudunk találkozni vasárnap. Egy csöppet lelombozott, de aztán hívott Andi, hogy menjünk Gorezone-ra a Dürer Kertbe. :) Szóval végeredményben megint volt egy jó estém. Hétfőn voltam orvosnál, 1,87, ami nem is olyan rossz, majd 5-én kell mennem megint. Este meg Andi meginterjúvolta az Ad Astra srácokat, és én is vele tartottam. :) Kellems csalódás volt, hogy mennyire jófejek. :) Tegnap egész nap dolgozatot írtam, szóval ki sem mozdultam a koliból. Ma meg majd moziba megyek Katival, aztán meg ajándékvásárolok ezerrel. :)

Képzeljétek! Van hó! Már egy pár napja néha esik egy kicsit, de aztán eddig nem maradt meg. Erre most felkelek, meg minden, kinézek az ablakon, és minden tiszta fehér. A háztetők, meg a fák, meg a föld...csak az út nem, de az azt hiszem nem is olyan nagy baj az autósoknak. DE olyan szép! És ami durva, megálmodtam a havat. Konkrétan azt álmodtam, hogy az egyetemen voltam, és aztán elindultam a belvárosban sétálni, mert szeretek hóesésben sétálni, és pár perc alatt akkora hó leesett, hogy alig bírtam továbbmenni de nagyon szép volt, meg minden. Na és akkor mikor felkelek ez a látvány...gondolhatjátok. :) Fenyőhangulatom van. :)

Nem kellesz eléggé

Valahogy ezt érzem. Vagy csak bizalmatlan vagyok? Akkor miért van az, hogy holnap jön a városba a bandával egy tehetségkutatóra és erről egy közösségi oldal hirdetéséből kellett rájönnöm? Kb. egy fél órája írtam neki egy szívhez szóló üzenetet, hogy ne haragudjon amiért nem tudtam találkozni vele. Elegem van. Nem fogom keresni. De nem ám. Becsszó.

Ez nem ér! Álmomban megírtam azt a...dolgozatot. Nyugodt szívvel aludtam hát. Erre felkelek, és nincs meg. :(

Újabb fejlemény

Hah. Felhívott és nem haragszik. Vagy legalábbis nem úgy tűnt mintha haragudna. Én sem haragszom már. :)
Oké. Most örülés van. :)
Már csak az a kérdés meddig bírom ezt a távkapcsolat dolgot. Mert ugye továbbra is úgy van, hogy nem találkozunk jövő héten. :(