Táncolós jókedv

Húúú...nem fogjátok elhinni! /irul-pirul, majd csöndesen a fületekbe súgja/ Boldog vagyok. Olyan jó volt ez a délután. Annyira marhák voltunk. Összehordtunk egy rakás sületlenséget. Nagyon jól éreztem magam. Tökjó, hogy T társ az agymenésben. Pl. megyünk az úton, kérdezem, hogy akkor ez most melyik utca (nem vettem észre, de közvetenül az orrom előtt volt a tábla) megmondja melyik, közben észreveszem a táblát és felkiáltok: Jééé...te tudsz olvasni! De jó! Én nem tudok olvasni. (szomorú fej) Ő: Jajj nem olyan nagy baj az. Én: Igen, de én bölcsész vagyok! Nem sokkal később mondja, hogy fáj a válla a hátizsákjától, pedig csak három könyv van benne meg a mappája...amiben egyébként az aktképeit tartja és mindig magával viszi mindenhová...erre Én: Akkor megmutatod nekem az aktképeid?...Ő: Nem...Én: Naaa...légyszi! Látni akarom! Ő: Nem mutatom meg, mert úgyse tudod elolvasni. A tekintetemből sugárzó kérdőjelek hatására folytatja: Hát ezek szöveges aktképek. Pl. egy kép: Ezen most nagyon jól látszik...minden. Végül megegyeztünk, hogy majd sms-ben átküld egyet. De ez egy kicsit költséges lesz, mert egyszerre nagyon kis része fog beleférni pl. Ez itt a bokám. stb. XDXDXD
Nagyon kész vagyok. Bemutatott két barátjának. Eddig úgy tűnik, hogy hülyeség volt parázni. Ezek a srácok tök átlagos, de azért jófej emberek. Szóval nagyon pozitívan csalódtam bennük, meg minden. El se hiszem mennyi energiám van. Mindjárt a fejetetejére állítom a kolit vagy valami. :D Nagyon rég voltam már ennyire mélyen boldog. Nemis merem elhinni. Még.
Más: ma főztem. :) Spagettit. :) Egyébként meg semmit nem csináltam. :) És nagyon jó volt semmit nem csinálni. :) Na jó. Most ennyit. :)
Átölelem a világot.