Boldogság

Amikor először mondod neki félszegen, kicsit becsípve (mert józanul nem mernéd) hogy talán kezdesz egy kicsit beleszeretni, és ő csak annyit tud mondani, hogy hát igen, igen, de ő már sokszor ráfázott és fél kimondani dolgokat, inkább csak érezteti, akkor felmegy benned a pumpa, mert eszedbe jut az elmúlt hét vívódása, amikor már TUDTAD, hogy menthetetlenül beleestél, de nem merted kimondani, mert te is ugyanúgy féltél a csalódástól, hisz sokszor pofára estél már. Aztán az eset után eltelik még egy hét és sehogy sem mered szóba hozni, mert félsz a reakciójától, mert mi van, ha ő nem és akkor vége az egész varázsnak és megint arccal a pocsolyában ébredsz. De a hét letelte után ő maga hozza szóba és kimondja: SZERETLEK, és megfordul veled a világ, és össze-vissza kezd kalimpálni a szíved a bordáid ketrecében, de nem mered rávágni, hogy ÉN IS SZERETLEK, mert azt gondolod, azt fogja hinni, hogy csak azért mondod, mert ő. De néhány óra múlva nem bírod tovább, olyan jó vele, hogy képtelen vagy visszatartani, kicsúszik a szádon és boldogságtól sugárzó arccal viszonzod a csókját.