Leszívtam a füstöt. Az az állat meg a Vörösmarty téren, aki rugdosta a kutyát, rám nézett és én nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Magam mögött hagytam a teret és csak a lámpák fénye kísért egy darabig. Aztán már az sem. Kifújtam a füstöt. A hülye madarak meg mind odagyűltek, mint valami karácsonyfán az égők, úgy ültek a drótokon. A móló többi részét meg sem közelítették. Bambán bólogattak egymásnak és sipító hangon zajongtak. Kifújtam a füstöt. A szél, mint valami deviáns, ordított a fülembe, mintha nem hallanám, hogy 'fúj'. Leszívtam a füstöt és néztem a vizet, megpróbáltam nem látni, hogy a parton két farönk kétségbeesetten nyújtózkodik egymás felé, hogy aztán sose érjék el a másikat. Kifújtam a füstöt, és tovább sétáltam. A híd pillérei örvényeket kavartak a vízbe, de engem nem hatott meg, leszívtam a füstöt. Egy ismerősnek tűnő arc jött szemből, de nem tudtam hová tegyem...a kezem, tudniillik fázott. Zsebet kerestem, persze nem találtam, mert ez nem az a ruha volt. Aztán már nem tehettem semmit. A beton nagyon hideg volt és én nem hallottam ahogy a szűkölő kutya az utolsókat rúgja mellettem.
Jó sok szimbólum! Ezt szeretem.
VálaszTörlésRemélem azért nem általánosan érted a barátság és a hűség meggyalázását és halálát!
Vannak szerintem egy páran akik szeretünk, barátunknak tartunk és hűségesek vagyunk hozzád!
Neem egyáltalán nem! Ez csak az adott szituációra volt igaz, és a depis lelkiállapotomra. Egyébként részben valós események szolgálnak a szösszenet alapjául.
VálaszTörlésEgyébként egy nagyon jó kis kerek szösszenet, amin tényleg átsüt a depis hangulatod!
VálaszTörlésFőleg azért, mert a mélypontról történő kilábalást megjelenítő megoldási lehetőségeket sorban elutasítod, és közben meghal melletted a hűség és barátság.
Amennyiben ez álom lett volna, akkor Freud és Jung igazán dörzsölte volna a tenyerét az értelmezésén
Azt elhiszem! :)
VálaszTörlésDe nem álom volt, hanem egy élményből született...beszámoló? (az én stílusomban) :)
És tényleg nagyon hallatszik belőle a depis hang.