Negatív diszkrimináció

Az elmúlt napokban a saját bőrömön tapasztaltam a fenti két szó valós értelmét, és nem volt jó. Nem értem, hogy miért leszek azáltal kevesebb, hogy valami megváltozik a külsőmön. Miért kell emiatt negatívan megítélni a személyiségem? Nem változtam semmit, ha mégis akkor az csak pozitív lehet, mert egy régi 'kis álmom' váltottam valóra a cselekedetemmel. Az ember életében vannak ilyen 'kis álmok', amikről úgy érzi, nem múlhat el az élete, hogy ki ne próbáljon ezt vagy azt. Így voltam az acélbetétes bakanccsal is. Mikor megvolt, nagyon örültem, mert régi 'kis álmom' volt, azóta is imádom, és ez nem fog megváltozni, mert régóta vágyódtam utána. Most is így vagyok. Ezt olyan nehéz tolerálni? Miért tesznek negatív megjegyzéseket rám? Ha magamnak így tetszem, akkor így tetszem. Ha valakinek nem tetszem így, akkor ne nézzen rám, és kész. Azzal kinek használnak az állítólagos barátok és az ismerősök, ha beszólogatnak? Mert nekem nem használ, sőt. Most vagyok túl egy csúnya depressziós időszakon. Nem lehetne kicsit örülni nekem? Hogy végre megint életvidám vagyok, kedves az emberekhez, nem zárkózom magamba...nem értem, de még egy ilyen napot nem bírok ki. (Természetesen tisztelet a kivételnek, mert hálistennek olyanok is vannak, akik nem szólnak le, bár jelentősen kisszámú a rajongótáborom.)