Ennyit sikerült megörökítenem a balatoni nyárból. :)
Minden éjjen hóval borított, sűrű erdőben sétálok. Csak a szűz fehérség csikorog a talpam alatt, nincs semmi más nesz. Fagyos szél cibálja a ruhám, hajam. Hűséges hollómra várok, aki elvezeti hozzám eltévedt kedvesem, de minden éjjel egyedül tér vissza, bennem pedig egyre nő a reménytelenség.
[…]
Minden éjjen magányosan ülök a sötét szobámban. Elmerülök a holdsütötte szépségben, de a lelkem fásult, képtelen az igaz boldogságra. Felhúzott térdekkel fekszem az ágyra, vacogva ölelem magam, de nem lesz jobb…soha nem lesz jobb. Felőröl a magány.
[…]
„-Szóval az oroszlán beleszeretett a bárányba.
-Micsoda buta bárány.
-Micsoda beteg, mazochista oroszlán.”
[…]
Láttátok már, milyen gyönyörű eső után a fű? Mindenütt apró vízcseppek csillognak rajta. Főképp este lehet látni, ha már sötét van és villanyt kell gyújtani. Ahogy a mesterséges fény rávetül, mintha sok pici gyémánt lenne szétszórva az udvaron.
[…]
Halványzöld, türkizbe forduló hullámok csapkodják a hajó oldalát. Haladunk az áthatolhatatlan, rémítő sötétség felé. A láthatár vékonycsíkban zöldell, nem tudni elérjük-e, vagy elnyel a végtelennek tetsző víz. Kimegyek a fedélzetre elszívni egy cigit.
[…]
„Szél által simított test vagyok, csakúgy, mint bármelyik virág.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése