Parti Nagyról

Áhh...és még ez is:


Így vagy úgy, de ezek a Parti Nagy részletek megmozgattak bennem valamit. Nem szépítem: megfogott. :)

„Jelenet valami régi francia filmből, talán Truffaut.
Ketten beszélgetnek, így emlékszem, s egyikük pironkodva közli, hogy regényeket ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím. Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok? Dobok? Nem, Michel, néz bambán és értetlenül ez a filmbeli regényíró, dobok, azok nincsenek. Hát trombiták? Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult: hát az igazat megmondva, trombiták se.
Akkor, kedves Louis, legyen a címe Se dobok, se trombiták! /Próbatárca/

„-Hát az meg mi a kezedben, kisfiú? Kréta?
-Azt próbáld meg! Úgyse veszed el, mert én akkor kilövöm a szemedet. Fogok egy nagy pisztolyt, és összeloccsantom.
-Ugyan már, miért venném el? Sőt, ha lenne itt krétám, adnék egy csomó színeset is.
-Akkor azt meg én úgyis kitépném a kezedből. Pláne lefognálak és kitépném.
-De hát nem is mersz közelebb jönni. Hogy tépnéd ki akkor…Fröcskös?
-Te vagy, te vagy a nagy hülye Fröcskös. Azt én kiszakítanám és rapityára törném.
-Na és mit rajzolnál a krétával, ha lenne itt egy nagy fehér falad?
Most rám néz, hátralép a fülkeajtóból, aztán elmosolyodik, egyszerre nagyon ötéves és nagyon szeretnivaló.
-Ürgét… És akkor azzal tényleg kikapartatnám a szemedet.” /Fröcskös/
Ez nagyon ott van…az egész.

„>Üres volt a folyosó, a léghuzat lassan járt föl-alá, a vesztibül felől jött, a konyhánál megmozgatta a gőzöket, egy kis ködszagot hordozott bele az ételszagba.<>