Heti bontás

Nos. Ha ti azt tudnátok, hogy mennyi mindenről maradtatok le! Na de majd most. Szóval. Úgy volt, hogy csütörtökön Kovbojok koncertre megyek. Persze felhívott T., hogy lesz ez a tehetségkutató izé és hogy mi lenne ha mennék. Mentem. Tökjó volt. Jól éreztem magam vele, megbeszéltük, hogy vasárnap megyek hozzá, bla bla. Szóval jó volt. Pénteken voltunk Andival Ad Astra koncerten. :) Felismert a srác, pedig rég volt, hogy találkoztunk. :) Abszolút pozitív volt, szintén jól éreztem magam...bár...megint hívott T., hogy a városban van, és hogy tudnánk találkozni. Háth mondok, az jó, de én meg koncerten vagyok. Gyere ide. Nem jó mert ő is koncerten van. Na bumm mondok, akkor ma este külön bulizunk, hétvégén úgyis találkozunk. Szombaton T. írt sms-t, hogy hát sajna nem ér rá és nem tudunk találkozni vasárnap. Egy csöppet lelombozott, de aztán hívott Andi, hogy menjünk Gorezone-ra a Dürer Kertbe. :) Szóval végeredményben megint volt egy jó estém. Hétfőn voltam orvosnál, 1,87, ami nem is olyan rossz, majd 5-én kell mennem megint. Este meg Andi meginterjúvolta az Ad Astra srácokat, és én is vele tartottam. :) Kellems csalódás volt, hogy mennyire jófejek. :) Tegnap egész nap dolgozatot írtam, szóval ki sem mozdultam a koliból. Ma meg majd moziba megyek Katival, aztán meg ajándékvásárolok ezerrel. :)

Képzeljétek! Van hó! Már egy pár napja néha esik egy kicsit, de aztán eddig nem maradt meg. Erre most felkelek, meg minden, kinézek az ablakon, és minden tiszta fehér. A háztetők, meg a fák, meg a föld...csak az út nem, de az azt hiszem nem is olyan nagy baj az autósoknak. DE olyan szép! És ami durva, megálmodtam a havat. Konkrétan azt álmodtam, hogy az egyetemen voltam, és aztán elindultam a belvárosban sétálni, mert szeretek hóesésben sétálni, és pár perc alatt akkora hó leesett, hogy alig bírtam továbbmenni de nagyon szép volt, meg minden. Na és akkor mikor felkelek ez a látvány...gondolhatjátok. :) Fenyőhangulatom van. :)

Nem kellesz eléggé

Valahogy ezt érzem. Vagy csak bizalmatlan vagyok? Akkor miért van az, hogy holnap jön a városba a bandával egy tehetségkutatóra és erről egy közösségi oldal hirdetéséből kellett rájönnöm? Kb. egy fél órája írtam neki egy szívhez szóló üzenetet, hogy ne haragudjon amiért nem tudtam találkozni vele. Elegem van. Nem fogom keresni. De nem ám. Becsszó.

Ez nem ér! Álmomban megírtam azt a...dolgozatot. Nyugodt szívvel aludtam hát. Erre felkelek, és nincs meg. :(

Újabb fejlemény

Hah. Felhívott és nem haragszik. Vagy legalábbis nem úgy tűnt mintha haragudna. Én sem haragszom már. :)
Oké. Most örülés van. :)
Már csak az a kérdés meddig bírom ezt a távkapcsolat dolgot. Mert ugye továbbra is úgy van, hogy nem találkozunk jövő héten. :(

Mi legyen?

Nem hiszem el, hogy már drámázok. Ahhh.
Miért nem tudom T-t olyan félvállról venni, mint Tomit? Annyival jobb lenne! Most nem lennék ilyen tanácstalan. Tomira nem is gondoltam azóta a csók óta, amit lényegében kikényszerített (kivéve mikor elmeséltem Zínek, meg Andinak, hogy mi volt, meg most, hogy írok róla). Persze nem azt mondom, hogy nem esett jól, csak...nem tudom. Nem érzek iránta semmi olyat, amit ne lehetne egyszerű kémiával magyarázni. Tisztán fizikai vonzalom. Jól esik a közelsége, de nem több. Imponál, hogy vonzódik hozzám, mert...mert. De ENNYI. T meg. Nem tudom. Őt nem lehet félvállról venni.Egyfolytában rá gondolok. Most is. Minden órában elhatározom, hogy írok neki egy sms-t, hogy ne haragudjon ha hp voltam, de egy kicsit érzékenyen érintettek a dolgok (nem Tomi miatt haragudhat, ha haragudhat egyáltalán...más...mindegy). Aztán persze egy üzenetet sem küldök el neki, mert valami (büszkeség?) visszatart. Sehogy se jó. Ha nem írok neki és haragszik, akkor csak rosszabb lesz. Ha meg írok neki...nos igen, akkor egyúttal feladom azt a pozíciót, amit a kapcsolatban betöltök. Most az a kérdés, hogy mi a fontosabb számomra: az, hogy megbocsásson, vagy az hogy megőrizzem a pozícióm, ha úgy tetszik a tekintélyem. De ha nem bocsát meg, akkor talán ennyi volt és akkor nem is lesz kapcsolat, amiben bármit is meg kellene őriznem. Oké. Újabb kérdés: vajon tényleg haragszik? Vagy csak képzelem? Egyáltalán én haragszom még rá? Sőt! Tovább megyek: számít neki ez a kapcsolat? Csak mert valahogy eddig úgy tűnik nekem, hogy csak én vagyok az, aki bármit is tesz a létéért. Vagy most ezt is csak beképzelem magamnak? Nem veszem észre, hogy ő is tesz és hogy miket? Olyan nehéz az élet. Én meg csak bonyolítom. Vagy hagyom, hogy bonyolodjon. Ennek a kapcsolatnak nem kellene feltétlenül távkapcsolatnak lennie, mert nagyon közel lakik. Szinte olyan mintha a városban élne. Petihez is volt másfél óra míg kiértem. Hozzá is ennyi lenne. Ő alakítja úgy a dolgokat, hogy távkapcsolat legyen? Nem vagyok elég megértő? Toleráns? Ez így nekem nem lesz jó hosszabb távon. Ha minden így marad, szeretnék kilépni ebből a kapcsolatból még mielőtt tényleg kötődnék hozzá. Vajon nincs máris késő? Nem kötődöm már így is hozzá túlságosan? Bevallom őszintén: nem tudom. De nem szeretném, ha az utolsó két kérdés bármelikére is igen lenne a tudatalattimban a válasz. Szomorú vagyok.

T.

Nem akarok kiakadni...de fogok.

Este

Este Apokrif felolvasás meg lapbemutató. Addig össze kell kaparnom egy 15 oldalas dolgozatot. :(
Legyen már vééége!

Angyal

Basszus! Most, hogy hallgattam Zí blogján a Kalapács Angyal c. számát, valahogy megütötte a fülem az első néhány sor. Eddig valahogy nem volt alkalmam így megfigyelni, meg annyira nem is érdekelt, mindig csak felületesen hallgattam ezt a dalt. DE most hogy végre figyeltem is: Basszus -így magamban- ez olyan ismerős...de honnan? Honnan? És akkor beugrott...sms...november 6...rá négy napra találkoztunk először. Ennek a dalnak az első versszakát küldte el T. Mondok: Wow. És ez így megy azóta, mióta belémhasított a felismerés. Nem az a meglepő, hogy egy dalból idézett, hanem az, hogy épp ebből. Még akkor sem lenne benne semmi durva, ha nem tudnám, hogy a legjobb barátnőm kapcsolatában jelentősége van...de tudom, és így durva. Mármint ne értsetek félre, csak azt találom wownak, hogy a két srác mennyire együtt gondolkodott (eltérő időben...bár nem vagyok benne biztos milyen nagy vagy kicsi az eltérés) amikor két lányról ugyanaz a dal jutott eszükbe. Bár ha csak 'két lányról' lenne szó, akkor sem lenne meglepő, de 'véletlenül' épp legjobb barátnők. Mennyi volt ennek az esélye? Annyi szép dal van, ami nőkhöz szól, nőkről szól, meg szerelemről. Rengeteg másikat választhattak volna, de 'véletlenül' mindkettőnek épp erre az egyre esett a választása. Költői kérdés: Mit NEM tudunk implikálni?
"Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém

Hangod szirén ének buja vágyam tengerén
Talán te is álmodsz rólam, felhő párnád bársonyán
Jöjj el Angyal, suttogja a szám
Ne várjak tovább"