Táncolós jókedv

Húúú...nem fogjátok elhinni! /irul-pirul, majd csöndesen a fületekbe súgja/ Boldog vagyok. Olyan jó volt ez a délután. Annyira marhák voltunk. Összehordtunk egy rakás sületlenséget. Nagyon jól éreztem magam. Tökjó, hogy T társ az agymenésben. Pl. megyünk az úton, kérdezem, hogy akkor ez most melyik utca (nem vettem észre, de közvetenül az orrom előtt volt a tábla) megmondja melyik, közben észreveszem a táblát és felkiáltok: Jééé...te tudsz olvasni! De jó! Én nem tudok olvasni. (szomorú fej) Ő: Jajj nem olyan nagy baj az. Én: Igen, de én bölcsész vagyok! Nem sokkal később mondja, hogy fáj a válla a hátizsákjától, pedig csak három könyv van benne meg a mappája...amiben egyébként az aktképeit tartja és mindig magával viszi mindenhová...erre Én: Akkor megmutatod nekem az aktképeid?...Ő: Nem...Én: Naaa...légyszi! Látni akarom! Ő: Nem mutatom meg, mert úgyse tudod elolvasni. A tekintetemből sugárzó kérdőjelek hatására folytatja: Hát ezek szöveges aktképek. Pl. egy kép: Ezen most nagyon jól látszik...minden. Végül megegyeztünk, hogy majd sms-ben átküld egyet. De ez egy kicsit költséges lesz, mert egyszerre nagyon kis része fog beleférni pl. Ez itt a bokám. stb. XDXDXD
Nagyon kész vagyok. Bemutatott két barátjának. Eddig úgy tűnik, hogy hülyeség volt parázni. Ezek a srácok tök átlagos, de azért jófej emberek. Szóval nagyon pozitívan csalódtam bennük, meg minden. El se hiszem mennyi energiám van. Mindjárt a fejetetejére állítom a kolit vagy valami. :D Nagyon rég voltam már ennyire mélyen boldog. Nemis merem elhinni. Még.
Más: ma főztem. :) Spagettit. :) Egyébként meg semmit nem csináltam. :) És nagyon jó volt semmit nem csinálni. :) Na jó. Most ennyit. :)
Átölelem a világot.

"Lelkem mélyén lepke vagyok..."

Nézegettem a neten a képeket. Megfigyeltétek már, hogy a boldogságot nagyon sokszor ábrázolják pillangóval? Én erre most jöttem rá. :)

Sablon + zene

Nnna. Úgy tűnik, most ez a külcsín jobban tetszik magunknak (nekem meg nekem). :)
Frissítettem a zenéket is. Nagyon sok Eleven Hold került fel, illetve a kedvenc WMD számom, amit említettem az előző bejegyzésben. Hallgassátok meg szépen és lehet róla véleményt nyilvánítani (tetszett /nem tetszett /mi közöm hozzá /stb.). :)
Csókollak benneteket!

Az elmúlt héten

Nem volt semmi időm írni nektek, pedig akartam. Élménybeszámolni a koncertről, meg minden. Mert ugye hétvégén voltam WMD koncerten. Ami nagyon jó volt. Játszották a kedvenc számomat a Fényérzékenyt. :) Aztán hét közepe táján teljesen lebetegedtem. Újra. Ami nem volt jó, mert konkrétan meg sem tudtam szólalni, annyira fájt a torkom. Na mindegy, már túl vagyok a nehezén. :)
Kedden találkoztam T-vel (dobpergés) ami ugye tökre jól sikerült. :) Annyira jól éreztem magam, de azt hiszem az ő nevében is nyugodtam elmondhatom ugyanezt. Bár a film, amit megnéztünk egy nagy kalap sz@r volt (Rémségek Cirkusza) egy újabb fantasztikus könyvből csináltak a sztárgyárban tömegcikket, sablonos sztorit...egyszóval elrontották. :( De utána tökjó volt. Beültünk a Móriczon egy kellemes helyre, beszélgettünk meg minden (újabb dobpergés) nah és az lett a vége, hogy megcsókolt és tisztára aranyos volt (na jó, erről nem tudok normálisan nyilatkozni) szóval az a lényeg, hogy most mi egy pár vagyunk vagy mi. :D Csak az a baj, hogy annyira para. Mármint ÉN, vagyok annyira para. Teljesen kivagyok, hogy valamit elrontok, vagy hülyeséget csinálok, vagy valami...jah és a kedvencem: esetleg rájön, hogy tetszik nekem...mármint erre gondolom rájött, csakhogy...na szóval az a hipotézisem: hogy ha tudatában van, hogy igenis tetszik nekem, nagyon, akkor elbízza magát, és átver, ha nem tudja, csak úgy gondolja, hogy esetleg, egy kicsit tetszik nekem, akkor nem bízza el magát, és nem ver át. Gondolom ez most hülyeség, de valamiért bennem maradt ez a félelem...valószínűleg mert ha megtudja milyen érzéseim vannak, akkor kiszolgáltatottá válnék. Persze, voltam már ilyen helyzetben (többször is) de volt hogy megütöttem a bokám...szóval lehet emiatt...de ez idővel elmúlik...ugye?
Szóval holnap találkozunk, és lehet hogy bemutat(?) egy barátjának. :S Na igen. Még ez is tök para. Az hogy be kell mutatni egymás barátainak, meg minden a másikat. Ez akkora para. Főleg nálam, mert az ő ismerősei, ilyen nagy arcok (gondolom) és emiatt is tökre stresszelem magam, meg hogy majd nem fogadnak be, mert nem illek közéjük, mert én nem vagyok ARC. Én egy tök átlagos csajszi vagyok, és az ami átlagos, az unalmas is, szóval nem nem fognak befogadni, mert nem illek bele a közösségükbe. Hát csak ilyesmikről gondolkodom mostanában. Tele van a város...hisztivel.

Nevek

Találtam egy gyönyörű női nevet. Ha egyszer lányom születik, tutira így fogják hívni. Zselyke. Hát nem szép? Ősi magyar eredetű és a jelentése patakocska, erecske.

Ünnepekről, koncertről, életről

Megint kezdődik ez a nagy "szeretet" ünnepe téboly, ami az utóbbi években kimerült abban, hogy ki kap vagy ad nagyobb, menőbb, drágább ajándékot, lehetőleg mindegyik kategóriában a leglegebbet. Én meg ismét nem tudok másra gondolni, minthogy a pics.ba, már megint fel akarom falni a komplett édességpultot a teszkóban, mert egyedül vagyok. (Oké. Nem kérek az olyan megjegyzésekből, hogy dehát itt vagyunk mi, meg ilyesmi, mert szerintem érthető, hogy nem a barátokra, családra gondoltam. Lehet hogy önző dolog nem megelégedni azzal ami van, de akkor is érzem, hogy valami hiányzik. Valami kapcsolat. Nem is remélem, hogy az ünnepekig valami változna.) Szóval magányos vagyok megint...még mindig...egyfolytában.
Olyan beteg vagyok, hogy nagyon. Mindenem fáj. Különösen a torkom. Szerintem ez tüszős mandulagyulladás lesz.
Más: a tegnapi koncert kb. mintha egy hete lett volna. Nem azért mert annyi mindent csináltam vagy valami, sőt inkább egész nap döglődtem. Viszont akárhogy is, a koncert nagyon jó volt. Nagyon tetszett. :) Na először is, nem volt kiírva sehová, hogy mi lesz az előzenekar, csak annyi, hogy vendég. Gondoltam Ezüst-Patak vagy valami. Odaértem időben, szereztem társat a koncertre. :) Konkrétan odamentem egy sráchoz, mondván, hogy "jajj hát nem kifogyott a tüzem! Tudnál adni?" Persze hogy tudott...egész szimpatikus volt...najó jól nézett ki. Képzeljétek el, hogy eredeti gyönyörű vörös haja van, ami kb. olyan hosszú mint az enyém, és gyönyörűen ápolt és...oké lassan azt hihetitek hogy a haj a fétisem, de nem, csak gyönyörű volt. Bár első ránézésre tudtam, hogy fiatalabb meg minden. Nem is akartam semmit igazán tőle, csak jól nézett ki, és jól esett a társaságában tölteni a bulit. Na szóval a kis kitérő előtt ott tartottam, hogy előzenekar. A Kárpátia volt a Kárpátia előzenekara. XD Komolyan. Annyira durva volt. Beálltunk közel a színpadhoz, mert hogy mindjárt játszanak, erre a terem másik végéből felcsendül Az én apám c. szám akusztikus változatban. Ugye kiadtak egy akusztikus lemezt idén, és erről eljátszották a dalokat, akusztikusan előzenekar helyett. Annyira szép volt. Természetesen az érzelmesebb dalokat végigbőgtem. Nem bírtam ki. Olyan sok szomorúság áradt belőle, és annyira igaz volt. Na aztán volt a nagyszínpadon a koncert, kicsit több mint két órát játszottak. Hát az valami iszonyat jó volt. Ott is bőgtem néha, de inkább csak énekeltem és táncoltunk. Olyan jó volt! Be is rekedtem egész szépen. A technika is jó volt, a hangulat, az emberek, minden. Még biztos, hogy megyek koncertjükre, bár Pesten csak jövőre ilyenkor lesznek. :( De majd Fehérváron. Úgyis megígértem Lacinak, hogy ellátogatok oda, meg Dégre, ahol lakik, mert hogy ő is ilyen zenész és szilveszterkor koncertjük lesz, és hogy oda nekem mindenképp mennem kell. :) Ő is aranyos volt, meg mindenki annyira jófej volt akit megismertem. De tényleg. Mikor mondtam, hogy izé: Egyedül jöttem, egyből nemtom hányan mondták, hogy elkísérnek a belvárosig, ahol fel tudok szállni a 973-ra, hogy nehogy már egyedül menjek ilyenkor (mert a Laci leszállt a Béke téren, mert ott van a kolesz...jah...ELTE-PPK-s). És még egy meglepetés: nem is tudtam, hogy a Ha majd a nyarunknak vége c. népdalt feldolgozta a Kárpátia. Valahogy mindig átugrottam ezt a dalt, mikor az Idők szava c. albumot hallgattam. Most a koncerten mikor meghallottam...nem tudjátok elképzelni mit éreztem. Anyukám annyiszor énekelte nekem mikor kicsi voltam, és annyira szerettem, meg már akkor is sírtam mikor hallottam, olyan szép...hát most...hihetetlen volt.

Hidegrázás, hőhullám, akár klimax is lehetne

Most estére kicsit megbetegedtem. Nem értem, miért, hisz az elmúlt két hétben csak akkor áztam bőrig, amikor esett. Fájok...nagyon...alig látom a betűket, de nem bírok aludni. Régen, amikor beteg voltam, azt tehettem amit akartam. Minden kívánságomat lesték. Keresztszüleim meg mama egész éjjel ott virrasztott az ágyamnál. Most egyedül vagyok. Bárcsak itt lenne anya. Nagyon hiányzik. Nem csak azért, mert ő is sok éjjelt végigült az ágyam mellett mikor beteg voltam, hanem azért mert szeretem és jól esne a törődése. Bárcsak megint gyerek lehetnék. Olyan hülye vagyok.